The Fountain

Hogy miért kell nekem állandóan olyan filmeket néznem (meg olyan könyveket olvasnom, de erről máskor), amik életről és halálról, létezésről és szenvedésről, hitről, megvilágosodásról, megdicsőülésről, mélyebb megértésről szólnak, amik után napokig nem térek magamhoz és jár az agyam a különböző interpretációkon, nem tudom, de most már itt az ideje egy kis szünetnek, ha megjövök a merkúri sátrazásról, valami egyszerű-mint-a-bot típusú alkotást fogok megtekinteni, amiben borostás marine-ok mennek szétlövöldözni szörnyeket géppuskával.

Szóval tegnap sikerült végre-valahára megtekinteni a Fountain című pompázatos művet, a kedves magyar filmforgalmazóknak ezúton küldök egy szívlapáttal tarkónvágást, hogy képtelenek normális filmeket vetíteni idehaza, de ha egy Adam Sandler vígjáték jön, azt 666 vásznon adják szerte kis hazánkban. Pedig ha valami, ez aztán tipikusan olyasmi, amit jó nagy méretben kell nézni, mert a látványvilág elképesztő, kérem szépen, különösen, hogy a rendező úr (aki amúgy sem a gagyi filmekről hírös) nem használt mindenféle számítógépes képmanipulációs mókákat, hanem “mezei” trükkök segítségével hozta létre az állad-leesik-és-úgy-marad-a-film-végéig típusú képeket.

Többféle értelmezése (alighanem megszámlálhatóan végtelen) is létezik a történetnek, mindenki találja ki a magáét, érdemes rajta agyalni, megéri, nagyon nagy vonalakban az örök élet utáni vágyakozásról, kutatásról van itt szó, különböző idősíkokban, bár interpretációfüggő, hogy mindegyik létezik -e valójában, vagy csak képzelet, álom, alternatív valóság. Tudom, hogy így ennek se füle, se farka, de tényleg képtelenség erről írni, ezt látni kell. Nem tudnám semmihez sem hasonlítani, volt, akinek a 2001 Űrodisszeia ugrott be róla, de szerintem ez csalóka, egyedi a maga nemében, csakis önmagához lehet hasonlítani.

Említsük meg színészeinket, mert kiváló teljesítményt nyújtanak, Hugh Jackman kinőtt Rozsomák szerepéből, és bebizonyította, hogy képes árnyaltabb figurákat is megformálni, Rachel Weisz alakításáról sem valami múmia fog többé eszünkbe jutni. Maguk a karakterek egyébként meglehetősen “üresek” abban az értelemben, hogy a “vezérlő elven” kívül más nem mozgatja őket, de távolról sem csupán papírmasé bábok.

Zene? Atmoszférikus, melankolikus, a filmhez abszolút illő, nincs igazából olyan “main title”, amit az ember dudorászhat magában, de ez nem is baj, így is nagyszerű. Az elkövető Clint Mansell, akinek a “Requiem for a Dream” című filmhez írt opuszát azóta is nagy előszeretettel vágják be mindenféle trailerek alá.

Zárszóként kinek is lehetne ajánlani? Nem tudom, de aki mondjuk szereti David Lynch filmjeit, kettőnél többször látta a Donnie Darko-t és az Eyes Wide Shut megtekintése alatt sem érzett heveny kényszert a távozásra, az tegyen vele egy próbát. Nehéz film, agyalós, de nem csak bölcsészeknek. Számszerűen értékelni nem szoktam, mert minek, de ez 100%. Még annyi, hogy a trailert szerintem nem érdemes megnézni, mert nem a megfelelő képet adja a filmről.

Kapcsolódó linkek
Hivatalos oldal
IMDb oldal
Wikipedia oldal
Aeon Flux kritika
Filmbuzi kritika
Filmhírek kritika

~ Szerző: Dagenham on 2008.07.29.