Afterparty
A másnaposságot úgy élem meg, hogy először is nagyon kellemes fáradtságérzet honol tagjaimban, mintha úsztam volna nem keveset, a torkom kapar a rengeteg bagótól, a szemem száraz, mint a sivatag, a fejem, illetve a benne elhelyezkedő ganglion meg folyamatosan összefüggéstelen gondolatokat próbál összefüggővé formálni, több-kevesebb sikerrel, amikor éppen nem a “mi is történt, kinek mi lett mondva és miért, mennyi, hánykor, hányszor, hányat” kérdéskört pörgeti végtelen ciklusban.
Amúgy idén nem találkoztam sem petárdás hülyegyerekkel (pedig direkt memorizáltam a kilencedik szintű “Firework to Ass” varázslatot), sem szétlőtt agyú tinédzserbandával (nekik egy “Meteor Swarm” volt tartalékolva), sőt, még a taxis is jófej volt (a körülményekhez képest), hogy pozitív legyen a mérleg.
Hogy hogyan tovább e szép új évben? Remélem, nem rosszabbul, mint tavaly. Szeretnék kevesebbet káromkodni, kevesebbet bagózni, kevesebbet inni, kevesebbet dolgozni, kevesebbet tanulni – egy jól behatárolt területet leszámítva nagyjából mindenből jobb lenne most a kevesebb.
A kedves olvasóknak pedig, akik kitartottak idáig, ezúton kívánok boldog új évet, szebbet, jobbat.
Válasz