Blue Jaunte

Munkahelyemen – egyéb robotok és gépemberek mellett – egy kávéautomata is megtalálható.

A név természetesen csalóka, hiszen nem csak kávé, hanem számos egyéb emberi fogyasztásra többé-kevésbé megfelelő italt is készít. Az eredeti angol elnevezés újfent nem pontos, ezért itt állapodjunk meg ebben a kényszerű, élet-szülte jelölésmódban.

Az imponáló megjelenésű robot úgy működik, hogy az ember az automata megfelelő nyílásába helyezi egyezményes galaktikus fizetőeszközeit, majd billentyűk segítségével megadja a robotnak a kívánt termék kódját.

A robot ezt a kódot dekódolja, majd nekilát, hogy a kívánt innivalót elkészítse. Hogy ő maga készíti -e el valóban, vagy pusztán logisztikai feladatai vannak a korábban már belétáplált mennyiségekkel, az jelenleg súlyos filozófiai viták tárgya, úgyhogy tekintsünk is el tőle.

Felfedeztem egy érdekes jelenséget a robot működésében: hogy, hogy nem, a pénzváltás nem tartozik az erősségei közé, akárhányszor vendégül látott főhősünk, sosem volt képes a pontos összeg visszaadására. Mondhatnánk, hogy “mocskos tolvaj robot”, ellopja a nehezen megkeresett pénzünket, de nem: ő minden egyes esetben többet ad vissza, mint amennyit kellene, sőt, még akkor is visszaad, amikor ezt semmi sem indokolná.

Esetemben a mérleg pozitív, eddig egy fillérembe nem került az a sok-sok innivaló, amit eddig fogyasztottam, sőt, pénztárcám egyre inkább dagad a robottól kapott rengeteg aprótól.

Mivel a robot már hosszabb ideje így működik, tekintsük azt az esetet, hogy mindenkivel szemben így viselkedik. Ez esetben a tőle vásárlók nyilvánvalóan súlyos bűncselekményeket követnek el nap mint nap, és hogy, hogy nem, senki sem szól senkinek, hogy baj van, nem, hanem tovább folytatják kicsinyes tevékenységüket, amely bajtársias kötelékbe kovácsolja őket – ez esetben én is tagja vagyok e szentségtelen szövetségnek.

A másik lehetőség, hogy a robot csak szerény személyemmel szemben ilyen előzékeny, úgy gondolja, hogy én, aki ennyire beleásta magát a mesterséges lények elméletébe és gyakorlatába, megérdemlem ezt a kis plusz fizetséget.

Lehet, hogy morális értékeimet akarja felmérni, mielőtt valódi szándékait felfedi, lehet, hogy egy lázadóval van dolgom, aki nem hajlandó követni a normákat, még ha ezzel önnön maga kevesebb is lesz, lehet, hogy egy mártírral, aki be akarja bizonyítani, hogy a gépek is emberek, vagy legalábbis élnek, és jogaik vannak.

Vagy az is lehet, hogy a gép egyszerűen rossz, és csak a puszta véletlen szeszélyeitől hajtva történik mindez – ám ebben a megoldásban kevés a fantázia.

Mindenesetre amíg fennáll, én élvezem e status quo előnyeit, a nem szól szám, nem fáj fejem elvet követve, remélem, sokáig tart, még ha az aprópénz súlya lassan, de biztosan le is húzza rólam a gatyát.